A MAGYAR FA

Ha egy fára ragyog a nap fénye,
hogyne lenne életre reménye!
Meleg a fény, fakad a rügy tőle,
zöld levélke bújuk ki belőle.
Sok kis virág, fehér kelyhű, tiszta.
A kék égre úgy mosolyog vissza.
S ha lehullik mindenik virága,
gyümölcsöktől hajlik a fa ága:
Ha egy fára ragyog a nap fénye,
hogyne lenne életre reménye!

Mért látom hát kopáran a fámat,
az én szegény, szomorú hazámat?
Hiszen Isten kegyelmének napja
sugarát rá bőséggel hullatja.
Mért mered hát csupaszon az ága?
Miért nem fakad rügye és virága?

Kis rügyecskék, ti talán tudjátok.
Hívogatón, ha letekint rátok,
talán ti nem engedtek szavának,
kis rügyei a nagy magyar fának!
Tavaszt csak nap melege adhat.
Tavaszt csak az Úr Jézus fakaszthat.
De hogy a fa virágba boruljon,
kis rügyecske kell, hogy kiviruljon,
engedjen a napfény melegének,
Megváltója nagy szeretetének.

Rügyszívecske nyílj meg valahára!
Meleg árad le a magyar fára:
az Úr Jézus kegyelmének fénye.
Hogyne lenne életre reménye!

VALAHA ÉS MOST

Valamikor régen
nem volt még karácsony.
Gyertya nem világolt
kicsi fenyőfákon.
Földre leszálltáról
Isten szerelmének
nem zengett ujjongva
szép angyali ének.
Hány kisgyerek élt itt,
ezen a világon,
amikor még nem volt
gyönyörű karácsony.

Szegények! Milyen más
minekünk most élni,
karácsonyestéről
suttogva beszélni.
Napokat számlálva
eljöttére várni,
tenger boldogságát
a szívünkbe zárni.
Most már van karácsony!
Földre szállt az élet.
Isten fia, Jézus,
kicsi gyermekké lett.
Boldogság, üdvösség
az Ő földrejötte.
Vágyódó szívünket
tárjuk ki előtte!

SZÍNHÁZ E FÖLDI VILÁG

Színház e földi világ,
fontos a szereposztás.
Nagyobbnak lenni másnál,
a mennyben is így van tán?

Emberi gondolkodás!
Jézus szolgáltat példát:
Ím itt van ez a gyermek,
hasonlókká legyetek!

Játékosan önfeledt,
nem visel semmi jelmezt.
Ti is jelmezt levetve,
önmagatok legyetek!

Sem méltóság, sem érdem,
a mennybe nem emel fel,
csak ki kicsinnyé lesz,
mint itt ez a kisgyermek.

Alázattal, megtérve,
mint Istennek gyermeke,
élheti meg önfeledten,
öröklétét az ember.